Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nevelési program II-2

2013.04.15

d/2. Az érzelmi nevelés és szocializáció biztosítása – gyermekvédelem - esélyegyenlőség

 

Az óvónő a gyermekek közösségének irányítója. A közte és a gyermekek között kialakult érzelmi kötődés a csoport egészére gyakorolt befolyás leghatékonyabb eszköze.

Az óvónő személyiségének modell értékével hat a csoportszerveződés folyamatára /GORDON – TET;  ROGERS elmélete/

 

Célunk: hogy a gyermekeket az óvodában érzelmi biztonság, otthonosság, derűs, szeretetteljes légkör vegye körül.

Ennek első lépése,- amely hangsúlyozott szerepet kap,- az óvodába lépést megelőző:

·         Tájékoztató szülői értekezlet. /ahol minden szülő kézhez kapja az ONP - t, házirendet  IMIP – et /

·         Ismerkedő családlátogatás.

·         Folyamatos beszoktatás ./ tartalmi ideje, módszere teljesen egyéni, gyermekfüggő /

Hosszú évek tapasztalatai igazolják mindezek pozitív előnyét:

·         A szülő már a nyár elején tájékozódik az óvoda életéről, szokásairól,  nevelési    rendszeréről, „profiljáról”.

·         Az óvodába lépéskor már ismerős az óvó néni – a családlátogatásnak köszönhetően – így könnyebb a szülőtől való elszakadás.

·         Az óvónő – gyermek kapcsolatát pozitív töltés jellemzi.

·         Az óvónő modell értékéből fakadóan könnyebb a társakkal való ismerkedés.

·         Ismerős az óvoda környezete, hiszen a nyár folyamán a szülő gyermekével bármikor bejöhet ismerkedni.

·         Az óvónő és szülő kapcsolata folyamatosan mélyül.

Gyermekeinket arra neveljük, hogy egyéni érdekeik, önkifejező és önérvényesítő törekvéseik mellett a közösség érdekeit is tartsák szem előtt. Legyenek figyelmesek, fegyelmezettek, udvariasak társaikkal és a felnőttekkel egyaránt.  A belső értékek megláttatása, elfogadása  kerüljön központba.

Legyenek türelmesek, segítőkészek.

Természetes legyen számukra a különbözőségek elfogadása, tisztelete, segítése.

 / mozgássérült, gyermekek fogadása, nevelése gyakori intézményünkben, a rendszer jól működik az érintettek jól érzik magukat közösségünkben/.

A közösségi nevelésen belül hangsúlyozott szerep jut az egyéni bánásmódra.

 Az egyénre szabott törődés, nevelés pedagógiai munkánk alapját képezi.

Gyermekeinknek eltérő a családi szociális háttere, neveltségi szintje. Mindez kihat értelmi, érzelmi, pszichés és kommunikatív fejlettségükre.

Az empatikus, gyermeket szerető és tisztelő óvónő képes a mai kor elvárásainak megfelelni és egy szerveződő gyermekcsoportból egymást segítő, elfogadó, illemtudó közösséget formálni.

 

Konkrét feladataink:

·         empatikus készség kialakítása,

·         a másság elfogadása a belső értékek megláttatása /mozgássérült, más fogyatékos, nemzeti, etnikai kisebbség   stb./,

·         az együttélés alapvető szokásainak megismertetése, kialakítása,

·         a felnőttek és egymás iránti tisztelet megadása,

·         egymás önzetlen segítése,

·         az udvarias magatartás alapozása és gyakorlása, a családtagok iránti tisztelet és szeretet elmélyülése /bipoláris- szülőkkel való együttműködés!

·         felelősségtudat alapozása,

·         ítélőképességük fejlesztése / agresszió,  durvaság  elítélése/.

·         a gyermekek egymás között kialakult konfliktushelyzeteiket próbálják meg intelligens módon kezelni / személyes példamutatás, meggyőzés stb. módszer alkalmazásával 6-7 évben már eredményesen működik.

·         pedagógusok és dajkák részéről is maximális példamutatás

 

Mindezek megvalósításával célunk, a leghatékonyabb   nevelési módszerek megválasztásával és alkalmazásával érzelmileg gazdag, kiegyensúlyozott gyermekek nevelése, amelyet a szülőkkel történő együttműködés tovább erősít!

A gyermek megismerését segítő szeretetteljes, bizalmas kapcsolat - építés valamennyi óvónő számára fontos feladat .

A gyermekek fejlődésének, viselkedésének figyelemmel kísérése szintén.  Egész évben állandó, napi kapcsolatot tartunk fenn a szülőkkel is és ha a gyermek fejlődésében, viselkedésében negatív változást tapasztalunk, igyekszünk megbeszélni a gondokat, vagy elvárásainkat.

Az együttműködés hiánya esetén a gyermek érdekében a gyermekvédelmi rendszer intézményei felé jelzéssel élünk és segítséget kérünk.

 

Kiemelt figyelmet fordítunk a hátrányos helyzetű gyermekekre, élethelyzetük javítására.

 

A hátrányos helyzetű gyermekek esélyegyenlőségének záloga a megfelelő minőségű és időtartamú óvodáztatásuk. Az iskoláskor kezdetéig a gyerekek fejlődésének üteme messze meghaladja a későbbi életszakaszok fejlődésének sebességét. Az élet első évei meghatározó jelentőségűek az idegrendszer, a tanulás, az adaptációs készségek alakulásában. Az alapvető készségek, melyek a sikeres iskolakezdés feltételei, kisgyermekkorban, óvodáskorban az agyi érési folyamatok lezárulásáig – megterhelés nélkül – rendkívül fejleszthetőek.

 

A  hátrányos helyzetű családok gyermekei öt éves korukra lényegesen elmaradnak kognitív fejlődésükben a kedvezőbb szociális helyzetű társaikhoz képest. Az elmaradás oka a gyermeki fejlődés nem megfelelő ösztönzése a szülők korlátozott erőforrásai, a megélhetési nehézségek okozta terheltség és az otthoni környezet hiányosságai miatt.

Tudatos óvodai pedagógiai munkára van szükség ahhoz, hogy a hátrányokat az óvodai nevelés csökkenteni tudja. A hátrányos helyzetből származó lemaradások – szakszerű, a gyermek társadalmi helyzetére érzékeny pedagógiai szemlélettel és módszerekkel, a szülőket partnerré téve, velük együttműködve – sikeresen ellensúlyozhatóak.

A csoport óvónői megfelelő szintű szocializációval elősegítik a gyermekek zökkenőmentes beilleszkedését a közösségbe. A fejlesztő- kompenzáló tevékenység az óvodai csoportokban, egyénileg illetve mikro- csoportosan történik.

Szükség esetén szakszolgálat közreműködésével.

 

Konkrét teendőink a gyermekvédelem területén:

I. Csoportonként és intézményi nyilvántartás a

·         Szociálisan hátrányos helyzetű gyermekekről

·         Veszélyeztetett gyermekekről

·         Speciális fejlesztést igénylőkről

·         Nevelőszülőknél elhelyezettekről

·         Rendszeres támogatásban részesülőkről

·         Nagycsaládosokról.

II. Minden óvodába kerülő gyermeknél családlátogatást végzünk, szükség esetén gyermekvédelmi felelőssel együtt.

III. A szülőkel való kapcsolattartás formáit rendszeresen biztosítjuk.

        ( fogadóóra, nyíltnap stb.)

I.                     Folyamatosan kapcsolatot tartunk a gyermekvédelmi rendszer intézményeivel.( Gyermekjóléti Szolgálat, Gyámhivatal ) a gyermekorvossal, védőnővel.

Egyéb feladataink:

Az iskolába menő veszélyeztetett és szociálisan nagyon hátrányos helyzetű gyermekekről jelzés az iskolának.

Kapcsolatfelvétel a karitatív szervezetekkel, alapítványokkal a rászoruló családok anyagi segítéséhez.

 Tanácsadás, konzultációs lehetőség a szülők számára szakaemberekkel gyermekvédelmi témákban pl: viselkedési zavarok; környezeti ártalmak; büntetés

A gyermek egészséges testi-lelki fejlődését hátráltató bármely ok esetén a differenciált, egyéni megoldásokat keressük.

A segítésre, a fejlesztésre gyors és tapintatos eljárásokkal reagálunk, hogy a gyermekben ne alakuljon ki negatív érzés.

A közösségbe való beilleszkedésüket, az óvodába lépés első pillanatától segítjük, erősítjük.

Kiemelt feladatunk az egyéni sorsokkal való törődés!

Évenként feltárjuk és folyamatosan figyelemmel kísérjük azokat a körülményeket, amelyek óvodásaink családi helyzetét hátrányosan érintik, ill. veszélyeztetik.

 

Feladataink:

- segítségnyújtás a hátrányok enyhítésére

- az egyéni bánásmód, a családi nevelés gyermek iránti felelősségének erősítése

- az óvodás gyermekek családi, szociális háttrének felmérése

- szülőkkel kapcsolaterősítés, bizalom erősítése

- prevenció, amelyre a megértés, a támaszkodás, a szeretetpótlás jellemző

- kötelességünk a gyermek számára legkedvezőbb lehetőségeket felkutatni és    humánusan,  etikusan eljárni mindenki ügyében.

- gyermekvédelmi munkaprogram megtervezése, (éves munkaterv része) /speciális feladatok, kapcsolatrendszerek erősítése, segélyezés megtervezése, rendszeres aktív részvétel a városi, megyei gyermekvédelmi fórumokon, továbbképzéseken

- senki ne kerüljön hátrányos helyzetbe bőre színe, vallása, nemzeti hovatartozása, vagy társadalmi származása miatt/ különös tekintettel gondolunk itt a nemzeti és etnikai kisebbség jogaira/

- folyamatos önképzés

- őszinte bizalmas információkezelés

 

Döntéseinkben, intézkedéseinkben a gyermekek mindenek felett álló érdekét és jogait vesszük figyelembe.

Gyermekvédelmi munka mindnyájunk feladata.

Az esetek     -  feltérképezése

                               - adatszolgáltatás

                               - környezettanulmány

                               - együttműködés külső szakemberekkel

- együttműködés külső szakemberekkel, szakhatósággal  történő  együttes teendők.

 

Kiemelt célunk a az esélyegyenlőség biztosítása, hiszen programunk mottója is ezt fogalmazza meg:

 

„SEGÍTŐ, ELFOGADÓ ESÉLYTADÓ LÉGKÖR”

 

2009 szeptemberétől még hangsúlyosabban szerepel az óvoda esélyegyenlőségi feladatok ellátása, ezen belül intézkedési terv is készül a gyermekvédelmi éves munkaterv kiegészítésével, mely rövid és hosszú távon megfogalmazza feladatainkat.

A nevelőtestület minden tagja felelős azért, hogy:

·         tisztában legyen az egyenlő bánásmódra és esélyegyenlőségre vonatkozó jogi előírásokkal,

·         biztosítsa a diszkrimináció  mentes  nevelést, oktatást a befogadó és toleráns légkört,

·         és megragadjon minden alkalmat, hogy az esélyegyenlőséggel kapcsolatos ismereteit bővítő képzésen, egyéb programon részt vegyen.

A nevelő testület minden tagjának felelőssége továbbá, hogy ismerje az intézkedési tervben foglaltakat és közreműködjön annak megvalósításában.

1.        A feltáró munka a beiratkozás, illetve a családlátogatás alkalmával kezdődik, melyet minden óvodába kerülő gyermeknél elvégeznek a csoport óvónői.

2.        A csoportvezető szükség esetén jelzéssel él az óvodavezető és a gyermekvédelmi felelős felé.

3.        A gyermekvédelmi felelős szükség esetén környezettanulmányt készít a családokról és jelzéssel él a gyermekjóléti szolgálat felé.

4.        Ezen felül feladatunk még  a hátrányos helyzetű családok számára szociális juttatások  lehetőségeinek megismertetése.

 

A fent megfogalmazottakból eredően várható eredmények óvodáskor végére:

·         a gyermekek ragaszkodnak egymáshoz, a felnőttekhez és az óvodához

·         érdeklődnek társaik iránt

·         barátságok, kis közösségek alakulnak

·         szívesen segítenek egymásnak és a kisebbeknek

·         szeretettel és érdeklődéssel fogadják a csoportjukba érkező új gyermeket vagy felnőttet

·         türelmesen meghallgatják egymást és a felnőtteket

·         az én-kép önismeret fejlődése során képessé válnak az önálló helyzetmegoldásokra

·         örülnek a közösen elért sikerüknek, a közös élményeknek

·         igényükké válik a helyes viselkedés szabályainak megtartása

·         társaik „szokatlan” megnyilvánulásait megértéssel fogadják /tolerancia megjelenése/

·         SZOCIÁLISAN ÉRETTÉ VÁLNAK AZ ISKOLAKEZDÉSRE.

 

 

 

d/3.  Értelmi   nevelés  és fejlesztés

 

Gondolatok a fejezet értelmezéséhez, sikeres megvalósításához-

Alap:

·         Óvodapedagógusok felkészültsége: felsőfokú diploma megléte, alapismeretek változatos, biztos eredményes alkalmazása a gyakorlatban. /lásd : Az óvoda személyi feltételeinél  I./c. fejezet/

·         Tudatos, igényes, következetes naprakész nevelőmunka.

·         Az önállósággal való – de mindenkor a gyermek érdekét szolgáló – dönteni tudás képessége, tudatos szakmai munka korrekt megvédésének képessége.

·         Az óvoda által elért eredményének megőrzése, a folyamatos fejlődés figyelembevétele, igény szerinti változtatás elvégzése.

·         Nevelőmunka során a fejlesztés céljának, a szülők óvodával szembeni reális elvárásainak figyelembevétele.

·         Az óvoda kialakult és elfogadott hagyományaira való alapozás.

A dajkák megszerzett képesítéseire való építés.

 

 

Alapirodalom:

·         ­ pszichológia

·         ­ pedagógia

·         ­ONAP

·         ­módszertanok

·         ­továbbképzési segédanyagok

·         ­Porkolábné Dr. Balogh K: Kudarc nélkül  az iskolában c. szakirodalom

 

Alap a célunk megvalósításához:

- a csoport családias, derűs, felszabadult, de fegyelmezett légkörének biztosítása,

- tudatos és következetes munka, mely a gyermeki méltóságot tisztelő légkörre épül,

- a gyermek – óvónő – dajka kapcsolataiban a pozitív, érzelmileg motivált oda-vissza működő nyitott őszinteség uralkodjon.

 

A fentiekben említett – igen leszűkített – gondolatok maximális megléte mellett lehetővé válik a nevelés, fejlesztés eredményes megvalósítása. Ellenkező esetben a megvalósítás a gyakorlatban veszít eredményességéből.

A feltételek maximális biztosításával lehet elérni, hogy a nevelés belépő legyen a gyermekekkel közösen átélhető, együttes élmények csodálatos világában.

Óvodánk a gyermekek érdeklődésére, kíváncsiságára  mint életkori sajátosságaira építve biztosítja a változatos tevékenységeket, amelyeken keresztül tapasztalatokat szerez, a környező természeti és társadalmi valóságról.

A fejlesztés történhet:

                Spontán helyzetekben,

                Mikro csoportokban szervezett keretek között,

                Kezdeményezés jelleggel

                Egyénre szabottan,

Csoportosan szervezve

Feladatunk

·         a differenciált képességfejlesztés, /egyéni, csoportos/

·         egyéni belső értékel kibontakoztatása az óvodai nevelés sajátos módszereivel

·         a gyermekek tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése, bővítése

·         az értelmi képességek /érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, gondolkodás /fejlesztése

·         kreativitás fejlesztése

Óvodánkban a differenciált képességfejlesztés az egész nap folyamán játékos keretek között érvényesül. A gyermekek különböző környezetből és különböző családi miliőből kerülnek óvodánkba.

Eltérések tapasztalhatóak a környezeti feltételeikben, személyes adottságaikban, tulajdonságaikban, tevékenységhez való viszonyukban és sok más egyéb területen. Nem egyformán motiváltak, eltérőek a szükségleteik is.

Óvodánkban a játékos tapasztalatszerzés, tanulás során továbbra is kiemelten kezeljük a gyermekek egyéni képességeire, sajátosságaira épülő fejlesztési lehetőségeket. A gyermekek fejlődési, érési folyamatában jelentős különbségek adódhatnak.

 Ennek megfelelően megkülönböztetünk normál és kritikus eltéréseket mutató fejlődési ütemet.

 Az ún. kritikus eltérések kezelésére speciális szakember ill. szakértői csoport együttműködésére van szükség.

A általános eltérések lehetnek:

·         különböző adottságok közötti különbség,

·         bizonyos képességterület lemaradása

·         vérmérsékleti eltérés

·         érési folyamatok különböző üteme

·         környezeti hatások

·         szociális hátrány által előidézett lemaradások

 

A fent felsorolt eltéréseket differenciált fejlesztéssel igyekszünk csökkenteni oly módon, hogy óvodásaink 6-7 éves korra elérjék az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettségi szintet.

A differenciált fejlesztésünk átöleli a gyermekek tevékenységrendszerét, a tevékenység közötti kapcsolatokat, az óvodapedagógus módszer variációit.

Nyilvánvaló, hogy a gyermek belső szükségleteinek kielégítése csak aktivitás, tevékenykedtetés által lehetséges.

- játék, játékos jellegű tevékenységek

- társas és felnőttekkel való kapcsolattartás

- felnőttekkel való beszélgetés

- nagyfokú mozgásigény

   biológiai  szükséglet.

 

Egyénre szabottan kezeljük a gyermekek:

·         Probléma érzékenyégét

·         Érdeklődését

·         A kivitelezéshez való viszonyukat

·         Kitartásukat

·         Változtatási igényüket

·         Szabadon választott tevékenységeiket

·         Képességfejlesztő játékukat

·         Játékos tanulás megfelelő arányát.

 

 

Az óvodai nevelésünk folyamán többféleképpen érvényesül a differenciálás, mint módszer.

 

Óvodapedagógusaink egyéni fejlettségnek megfelelően :

 - eltérő időtartammal

-  eszközökkel

- technikákkal

- tartalommal

- követelményekkel

- szervezeti keretekkel

- munkaformákkal sajátos módszerekkel fejlesztik gyermekeinket, az adott helyzetnek megfelelően.

A gyermekeket figyeljük, hozzáigazítjuk az elérendő célt, ösztönözzük, esélyt adunk így a továbblépésre, a fejlődésre.

 

Pedagógiai hatásrendszerünkben érvényesül a

- személyes hatás, ráhatás /egyéni, mikro-csoportos /

- csoportba integrálás / közösségen belül, közösség által

- együttműködés a szülőkkel

- együttműködés a fejlesztőpedagógussal, logopédussal.

Fontos képességterületek, melyeket figyelembe kell vennünk a differenciáló fejlesztés területén:

 Sindelar szerint:

- vizuális figyelem- vizuális észlelés

- vizuális emlékezet-

- akusztikus   figyelem

- verbális akusztikus emlékezet

- intermoduális integráció

- szeriális észlelés

- téri orientáció

- vizuomotoros koordináció

- beszédmotorika

 

PREFER teszt vizsgálja a tanulási képességeket ill. tanulási zavar veszélyeztetettséget, ami a következőkből áll:.

- frusztrációs tolerancia

- szem kéz koordináció, iránydominancia

- vizuális észlelés, téri elrendezés

- számsor ismeret

- mennyiség állandóság

- számfogalom

- verbális akusztikus emlékezet

- fogalmi gondolkodás

- akusztikus differenciálás

- relációs szókincs

A fent felsorakoztatott mérési eljárásokat alkalmazva - természetesen reális határokon belül – világosan kitűnik hogy mely gyermeknek mely lényeges képességterület szorul fejlesztésre, vagy igényel nagyobb odafigyelést az óvodapedagógus részéről.

A súlyosabb, illetve problémásabb gyermekekkel saját alkalmazású függetlenített fejlesztőpedagógus megfelelő szisztéma szerint dolgozik, végzi fejlesztő munkáját.

 

Gyakran kerülnek hozzánk szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek akik kiváló képességekkel rendelkeznek. E képesség-fejlesztő és kibontakoztató tevékenység is egyénre szabottan történik a fent említett módszerekkel és lehetőségekkel.

A gyermekek szocializációja  jól szervezett meleg, elfogadó, segítő, empatikus légkörben gyorsan megtörténik. Különös tekintettel vagyunk a nemzeti etnikai kisebbség szocializációjára, egyéni képességeik fejlesztésére.

Óvodai nevelésünk során az esélyegyenlőség biztosítása alapelvként szerepel és pedagógiai hitvallásunk alapja.

 

Mindez megvalósítható:

- jól képzett szakemberekkel

- megfelelő módszertani eszköztárral

 

A tanulás lehetséges formái:

- utánzásos minta és modellkövetéses magatartás ás viselkedés     tanulása

- spontán játékos tapasztalatszerzés

- gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés

- az óvónő által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés

- a gyakorlati probléma és feladatmegoldás

- az óvónő által kezdeményezett foglalkozásokon való tanulás

 

Óvodánkban a tanulási folyamat az értelmi képességek kibontakoztatása, differenciált fejlesztés az egész nap folyamán érvényesül, melynek során figyelembe vesszük a gyermekek személyiségi jogait, érdekeit.

 

Játékos tanulási folyamat kapcsán elsődleges célunk, hogy gyermekeink hét éves korra alkalmasak legyenek az iskolakezdésre.

A továbbiakban nevelésterületenként ismertetjük programunkat.

 

 

 

 

 

 

d/4. Az anyanyelvi nevelés és fejlesztés

 

„A gyermekkornak két tündérvilága van:

 A cselekvés síkján a játék, szellemi síkon a mese.”

 

                                                                                                                             / Hermann Alice/

 

Az irodalom és az anyanyelvi nevelés szinte szétválaszthatatlan terület.

Szétválasztásukat mégis azért próbáljuk meg, hogy anyanyelvi  feladatok  „ne híguljanak fel” , ne sikkadjanak el az irodalmi feladatok  és célok sokaságában.

Helyi Programunk az irodalmi nevelés alapjának  Zilahi  Józsefné  főiskolai docens irodalmi anyagát tekinti . Az általa leírtakkal a nevelőtestületünk egyetért. Az óvónők jelenleg is többnyire –ennek szellemében végzik napi munkájukat, illetve ezen cél elérésére törekednek.

 

Alapirodalom:

-Dr Zilahi Józsefné témában megjelent könyvei, kiadványai

- Mese-vers az óvodában I.II.

-Nevelés az óvodában verssel és mesével

A fenti forrásmunkákból csupán:

- kiemelni,

- kiegészíteni

- azokba a  helyi hagyományokat beilleszteni kívánunk

- az adott csoport és szülők igényeire, az óvónő    egyéniségére építve.

 

Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósítandó feladat.

 

Különös figyelmet fordítunk:

-   a beszoktatási időszakban a beszédfejlettség megismerésére/ szint felmérés

- a beszédkedv kialakítására, fenntartására,  egymásra  figyelésére kötetlen    (beszélgetések fontosság, idő biztosítása)

-   az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére

- a gyermeki válaszok érvényesülésére.

 

A nyelvet úgy kell „tanítanunk” mint a kultúrát. Az anyanyelv dallama és ritmusa a kulturált beszéd gyökere.

Az anyanyelv, ill. a nyelv az egyén és a közösség nélkülözhetetlen jelrendszere, gondolataink közlésének eszköze, egyéniségünk tükörképe.

Az első szavak megtanulásával kezdődik a világ megismerése.

Az anyanyelvi nevelés fő célja:

Az érthető kifejező, hatásos és meggyőző beszédkészség kialakítása- gyerekekben  felnőttekben egyaránt.

 Az anyanyelvi nevelés testi, erkölcsi, esztétikai nevelés is.

Az óvónő akkor jár el helyesen, ha:

- mindig érdeklődve figyeli a gyermekeket,

- szívesen, választékosan beszél, kérdez és válaszol a gyermekek által feltett kérdésekre,

-  mintát és lehetőséget ad a beszélgetésre, beszéltetésre.

 

Az óvoda az eleven szóbeliség színhelye kell  hogy legyen  ahol a szeretetteljes bánásmód mellett az érthető, könnyen követhető, kellemes hangzású beszéd is megjelenik.

Az óvodában minden felnőtt törekedjen arra, hogy beszéde megfeleljen a követelményeknek, illetve a fent említetteknek. Az anyanyelv „tanulásának”, elsajátításának gyakorlásának: játék, mozgás, állandó gyakorlás, próbálgatás útján kell történnie. A sikeres anyanyelvi nevelés alapja, hogy az óvónő mindig érezze a bipolaritást – azt, hogy neki is szüksége van a gyermekekre és a gyermekeknek is szükségük van rá. / kölcsönösen tanulnak egymástól /

A 3-7 éves gyermek még nem rendelkezik azzal a beszédkészséggel, amivel fellazíthatná, terjengőssé tenné a szöveget. Ebből adódik nyelvének egyik legcsodálatosabb és legnagyobb esztétikai értéke: a tömörség, a „szócsipkék” jelenléte.

Az anyanyelv tanulásnak,  gyakorlásnak  a mikéntjét az óvónőnek tervező munkájában meg kell jeleníteni - a csoport naplóban-, ami a napi munkában játékosan, a csoport által kialakított szokásrendszerben válik élővé és hatékonnyá.

Az anyanyelvi nevelés didaktikus keretet öltő „tanítása” káros lehet. A nyelvi hibák javítása csak akkor lehet eredményes, ha figyelembe veszi a gyermek  lélektani adottságait, a pedagógia és módszertan korszerű ajánlásait. A beszédfegyelem igen fontos, de ezt ne akadályozza a formális, rideg, merev formák elvárása.

A beszédfegyelem nemcsak a gyermekek részéről fontos, hanem a felnőttek – főként az óvónők – részéről is. A gyermekeknek ez a minta.

Fontos a nyelvtanilag pontos beszéd, mely mindenkor párosul a „puha”   hangszínnel és finom mozdulatokkal.

Az lehet – anyanyelvileg elfogadott – „jó csoport”, ahol minden gyermek és minden kinyílik /   az érzékek, az érzelem, a képzelet a kíváncsiság, a beszédkedve stb./ de semmit sem akarunk befejezni, lezárni.

 

 

Az óvodai anyanyelvi nevelés fő területei:

- a beszédtartalom fejlesztését elősegítő játékok / szókincsbővítés,  mondatalkotás, összefüggő szövegmondás/

- légzéstechnikát elősegítő anyanyelvi játékok,

- ajak- és nyelvtorna,

- magánhangzók és egyes mássalhangzók tiszta ejtését segítő játékok,

- hallásfejlesztő játékok,

- szövegértés ( iskolára  való felkészítés)

Igen fontosnak tartjuk a gyermekek beszédkészségének gondos felmérését az óvodába lépés pillanatában. Különös tekintettel az 5 évesen óvodát kezdő gyermekek esetében. Itt már a logopédus segítésére is sokszor szükség van

A beszédkészség tudatos fejlesztése, a fejlődés tudatos követése és az arra épülő további fejlesztés elengedhetetlen feladata az óvónőnek. Ezt az iskolai életre való felkészítés alapjának kell tekinteni.

A gondos felmérés során „kiszűrt” beszédhibás gyerekek logopédushoz történő irányítása már a középsőcsoporttól megtörténik. A fejlesztést a Pesti úti óvodában lévő Városi Logopédiai szolgálat szakembere látja el. A kapcsolatrendszer kiválóan működik. Napi konzultáció, tanácsadás és segítés folyamatos és eredményes.